A sátor tömve volt az izgatott nézőkkel, szinte mozogni sem lehetett. Egyedül a színpadként kialakított hely volt üres. A szünetnek vége lett, mindenki vissza ült a székére, már akinek jutott. Pár perc múlva lekapcsolódtak a fények, és kezdődhetett is az előadás. És most következzék az egyetlen, a legcsodálatosabb és természetesen a legügyesebb... Kezdte el a szokásos szövegét David. Cleo már elfoglalta a helyét, magában mondta a teendőket, amik most nem pont úgy voltak betanulva mint eddig több éven át. Koncentrálását a nézők tapsa zavarta meg, és az ezután következő pár másodperces csend, majd a szemébe világító reflektorok. Akkor kezdjük. Gondolta magában miközben kecsesen lépkedni kezdett a neki kifeszített erős kötelen. Minden néző feszült figyelemmel követte szemével a mozdulatait, de ők nem féltették igazán, csak kettő kislány. A két alacsony, szőkés hajú kislány a függöny mellett állva szorongatta egymás kezét és úgy figyelte a magasban lépkedő fiatal lányt. Inkább megnézem a kutyákat... Motyogta csukott szemmel az egyik. De azt mondta feltétlenül nézzük végig. Innen. Dobbantott egyet a jobb lábával a másik. A végére ide érek, de én ezt nem bírom nézni. Rázta meg a fejét, majd halkan hátra osont a ketrecben hempergő kisnövésű kutyusokhoz. Eközben megtörtént a kislányok legnagyobb rémálma, a fiatal lány elejtette a tüzet amit éppen a levegőben dobált. A fákja éppen a színpad közepére helyezett szőnyegre esett, s egy másodperc alatt lángba borította az egészet. Ennyi kellett ahhoz, hogy azon a megszámlálhatatlan emberen úrrá legyen a pánik, és mindenki arra meneküljön amerre lehetősége van. Már senki sem foglalkozott a kötéltáncossal, egyedül a függönynél zokogó kislány.
Nagyon jó!!
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés